2019. nyarán 35 napot töltöttem Romániába, mely idő során keresztül utaztam az országot.
Kiutazásomra a Makovecz Ösztöndíj program biztosított lehetőséget, mely során kétéltűekről és hüllőkről gyűjtöttem előfordulási adatokat a Milvus Csoport természetvédelmi egyesület által létrehozott OpenHerpMaps adatbázisba.
Utazásom térképen: https://www.google.com/maps/d/u/0/viewer?fbclid=IwAR3b8UGydi7zQqlmwvy7tKbN12mSq5wQVyyMa6dGF-40mALuCCWf4X6X_UY&mid=1OVnxlQJSNLaIg3p1RxJVt1rfiZLNa5DZ&ll=45.67755738312569%2C26.10432844999991&z=6
1. Fejezet: Kolozsvár
2019. július 13.-án érkeztem meg Kolozsvárra ahol két hetet töltöttem, mely idő során bejártam a város körül lévő védett területeket, hogy adatokat gyűjtsek a környék herpetofaunájáról.
Jártam a Hójában (románul: Pădurea Hoia), Erdőfelek alatt a Kolozsvári Bükkösben (románul: Făgetul Clujului) és a Szénafüveken.
Kolozsvári Szénafüvek Természetvédelmi Terület
,,A különleges élővilággal rendelkező, 7,5 hektáros terület Kolozsvártól 6 kilométerre északra található. A természetvédelmi terület szárazságtűrő, szigetszerűen fennmaradt ritka növényfajoknak, sztyeppréteknek és sztyeppcserjéseknek ad otthont. Itt él a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) is.”
Általam gyűjtött adatok Kolozsvár környékének sárgahasú unka állományairól
Jártam a kolozsvári botanikus kertben (románul: Grădina Botanică „Alexandru Borza”), ahol segítettem egy gyökereket vizsgáló kutatásban, a kolozsvári Állattani Múzeumban, ahol a madártani gyűjtemény rendezésében segédkeztem. Meglátogattam a Babes-Bolyai Tudományegyetem Viváriumát is (terráriumház), ahol olyan fajokat is tartanak, mint a gyémánthátú csörgőkígyó, homoki vipera, fekete keresztes vipera, teju.
Illetve volt szerencsém ellátogatni a kolozsvári labdarúgó csapat Fotbal Club CFR 1907 Cluj (Kolozsvári Vasutas Sport Club), Tel-Aviv ellen játszott Bajnokok Ligája selejtező mérkőzésére.
2. Fejezet: Szent Anna-tó és a Mohos láp
Medvék és tószemek vidékén
2019.07.25. csütörtök éjszaka felkerekedtem és vonattal elutaztam Tusnádfürdőre, hogy találkozzak a ,,medvepásztorokkal”. Barátomnak Erős Nándornak köszönhetően felvettem a kapcsolatot Dósa Leventével aki a Pro Szent Anna Egyesület ügyvezetője. Levente személyében egy a munkáját odaadó lelkiismeretességgel végző kedves barátságos embert ismertem meg. Elmesélte nekem a Szent Anna-tó történetét egészen a geológiai, vulkanológiai múltjától, a közelmúlt természetvédelmi és turisztikai projektjeiig, melyeket véghezvittek azért, hogy ez a természetvédelmi érték még hosszú ideig fennmaradhasson és a turisták a természetet kellőképp tisztelve látogathassák.
Dósa Levente előadása az Online Biológia Konferencián a Szent Anna-tóról: https://www.youtube.com/watch?v=b_QeIRnaQ9g&t=296s&ab_channel=OnlineBiol%C3%B3giaKonferencia
Az első tó környékén töltött napomon egyből 7 barna medvét (Ursus arctos) is láttam, köztük egy anya medvét 3 boccsal. Összesen négy napot töltöttem a Szent Anna-tónál élvezve a helyi emberek barátságos vendégszeretetét és a táj szépségét. Ott tartózkodásom alatt zajlott a Tusványos fesztivál Tusnádfürdőn, melynek könnyűzenei programjait minden este meglátogattuk.
Fent a Szent Anna-tónál található a Mohos tőzegláp amely még a tó szépségét is felülmúlja.
,, A Mohos tőzegláp (népi nevén: Kukojzás, vagy Kukujzás-posvány) a Hargita hegység vulkanikus vonulata utolsó, legdélibb tömbjének, a Csomád hegység ikerkráterének északi kráterét tölti ki. (A másik kráterben található a Szent Anna-tó). Az 1050 m tengerszint feletti magasságban fekvő tőzegláp Románia egyik legértékesebb botanikai védett területe, a Mohos Természetvédelmi Terület része.” Forrás: http://www.mohos.ro/
Tanösvény a tőzeglápban
Elevenszülő gyík
A láp ,,húsevő növények” és sárkányok otthona. A tószemekhez vezető pallókon sütkéreznek az elevenszülő gyíkok, a mohák között harmatfüvekben gyönyörködhetünk, és miközben őket fotóztam arra lettem figyelmes, hogy pár bokorral arrébb reggelizik egy medve. Kedves állat volt, megtűrt vendégként az otthonában.
3. Fejezet: Gyimes
Kárpáti gőte és népzene
Tusnádfürdőt elhagyva Gyimes felé vettem utamat, ahol Gyimesközéplokon Erős Nándor barátom és családja látott vendégül. Nappal a falu környékén túráztunk és kerestünk kétéltűeket, hüllőket, esténként pedig a néptánc tábort látogattuk. A kis falusi utca mellett folydogált a patak, az út menti köveken felváltva sütkéreztek az elevenszülő gyíkok és a fürge gyíkok, a pocsolyákban tömegével tanyáztak a sárgahasú unkák, vagy ahogy a helyiek hívják Szent-György béka. A néphagyomány szerint: ,, A békák időjóslása meghatározó volt, mert ha április 24-e előtt megszólaltak, úgy tartották, hogy a nyár száraznak ígérkezik. Amennyiben a békák kuruttyulása Szent György napja utáni időszakra tolódik a tavasz kedvező időjárást hoz, a nyár korán beköszönt, szép idővel. „
Az egyik pocsolyában pedig megpillantottam életem első kárpáti gőtéjét (Lissotriton montandoni) a 2. külföldön honos kétéltű faj volt akivel utazásaim során találkoztam (1. Rana graeca, tavaly görög karsztviperás terepen). https://www.iucnredlist.org/species/59478/86641973
Kárpáti gőte
4. Fejezet: Bukarest
Augusztus elsején tovább utaztam Bukarestbe. Utazásom során bárhol találkoztam románokkal sose tapasztaltam tőlük felém tanúsított ellenségességet. Mielőtt Bukarestbe utaztam volna páran óva intettek, hogy miért akarok elmenni a ,,világ legnagyobb falujába”.
Az egyik este egy kedves úr megpróbálta elrabolnia a táskámat, a dulakodás közben eltört a mobiltelefonom, így ezután korlátozottan tudtam kommunikálni a külvilággal.
Ez olyan szempontból nem volt probléma, hogy utazásom következő állomása a Fekete-tenger partján lévő Chituci homokturzás madárgyűrűző tábora volt. Chituc egy varázslatos hely ahová ha belépsz a külvilág bezárul és mindent magad mögött hagysz. Nem számít semmi más, csak ami akkor és ott van. Olyan hely ahol az ember meg tudja élni a pillanatokat és tudja élvezni a békét és harmóniát amit a hely áraszt.
Bukarestben találkoztam Vass Ádám barátommal, akivel megnéztük a város pár nevezetességét.
5. Fejezet: Dobrudzsa és a Fekete-tenger
Haragos sikló, Fotó: Alex Birau
Mór teknős
5. Fejezet: Madárparadicsom delfinekkel
Augusztus 3.-án reggel elhagytam Bukarestet és délelőtt értem Konstancába ahol találkoztam Dénes Annával, Alex Birauval és Luigi Bogdannal akikkel egy napos utazást tettünk Dobrudzsában, láttunk mór teknősöket, ürgéket, arany sakált, dögkeselyűt, ugar tyúkokat, hantmadarat.
Amikor Histriába értünk elmentünk egy szabadtéri múzeumba, ahol történelmi műemlékek és romok között haragos siklót találtunk. A romok között voltak kutak, melyek ökológiai csapdák kígyóknak, békáknak. Az egyik ilyen csapdában ott volt egy faj amit már régóta szerettem volna látni a keleti (vagy zöld) ásóbéka (Pelobates balcanicus). A sors különös játéka, hogy első találkozáskor 3 csapdába esett példánnyal találkoztam így elmondhatom magamról, hogy nem csak Magyarországon hanem Romániában is voltam békamentő, és a több ezer barna ásóbéka után zöld kollégáiknak is segítettem. Rajtuk kívül még barna ásóbékák és vízisikló is előkerült az eszternákból.
Disznódelfinek a Fekete-tengerben, Fotó: Dénes Anna
Fotó: Fábián Imre Péter
Estére érkeztük meg a Corbu falun túl elhelyezkedő Chituci homokturzás természetvédelmi területére, ahová engedéllyel lehet belépni. Itt működtet a Milvus Csoport már több mint 20 éve egy gyűrűző tábort a Fekete tenger partján. Igazi madár paradicsom, rengeteg madár, változatos élőhelyek. Én nagyon szerettem volna delfint is látni. Az egyik nap meglátogattak bennünket, kb. 30 méterre úsztak a parttól. A homokos tengerparton versenyt futottunk velük és figyeltük mikor bukkanak fel. A barna disznódelfin fekete tengeri alfaja a Phocoena phocoena ssp. relicta a magyar szöcskeegérhez hasonlóan veszélyeztetett az IUCN Vörös Listáján https://www.iucnredlist.org/species/17030/6737111
Az ott töltött egy hét alatt több mint 30 madárfajt gyűrűztünk. A madarak mellett láttam még vidrát, nyércet, mocsári teknőst, medúzákat, tengeri csigákat.
Az egyik nap a hullámtörőknél a kövek és sziklák közül gyűjtöttem egy vödörnyi élő tengeri csigát.
A Rapana sp. (Öblöscsiga) csigákból az egyik este nagyon finom ételt készítettünk. A helyi halászoktól vásároltunk halakat, így volt sült hal és hal csorba is.
Képek: https://www.facebook.com/balazs.bozoki/media_set?set=a.2549338361793711&type=3
Rózsás gödény, Fotó: Nagy Attila
6. fejezet Vargyas-szoros
Hegy tetőn és barlangok mélyén
,,A Hargita-hegységből eredő Vargyas-patak által kivágott 3 km hosszú mészkőszurdok a Vargyas-szoros Természetvédelmi Területet képezi. Ez a Székelyföld egyik legnagyobb karsztvidéke.
A Vargyas-szorosban a 70-80 m magas sziklafalak oldalában négy jól elhatárolható szinten 124 barlangot tartanak számon, melyeknek teljes hossza eléri a 7410 métert.
A legnagyobb az Almási-barlang (Orbán Balázs-barlang, Nagy-barlang, Homoródalmási-barlang, Kőlik), amely az első tudományosan felkutatott barlang Erdélyben. A szorosban található barlangokból jégkorszaki állatok (barlangi medve, gyapjas orrszarvú, rénszarvas, mormota) maradványai és az ősember által használt eszközök is előkerültek.
A feltárt régészeti leletek tanúsága szerint már az ősember is használta menedékként az itteni barlangokat. De menedékül szolgált a szoros az itt élőknek a török és tatárdúlások alkalmával, és egyéb veszedelmek idején is. ”
Két napot és két éjszakát töltöttem a Vargyas- szorosban, ahová Dénes Anna kalauzolt el, amit ezúton is köszönök. Két nap alatt jártunk barlangok mélyén, csodáltuk a cseppköveket, denevér kolóniát, kutattuk őslények maradványait, felmásztunk a csúcsra és fürödtünk a patakba. Megismerkedtem Pál Miklóssal a szoros ,,természetvédelmi őrével” aki figyelmesen figyel és őrzi a természet békéjét.
Képek: https://www.facebook.com/balazs.bozoki/media_set?set=a.2549671285093752&type=3
Almási barlang és Vargyas-szoros természetvédelmi terület: https://web.archive.org/web/20120303220025/http://www.erdovidek.ro/turizmusLatniVargySzor.php#
Film a Vargyas-szorosról: https://www.youtube.com/watch?v=qEA60sWZsck
7. fejezet Hideg-Szamos
Találkozás a halak királynőjével
,, A folyó évszázadról évszázadra folyik, s a partján zajlanak az ember történetei. Zajlanak, hogy aztán holnap feledésbe merüljenek, s a folyó tovább folyjon.” forrás: Folyó szeli ketté
Pénzes pér
Közel 3 hetes utazásom után augusztus 14. –én visszatértem Kolozsvárra ahonnan másnap Nagy András Attilával a Milvus Csoport ichtiológusával, természetvédelmi biológusával a Szamos folyó egy még viszonylag érintetlen természetes szakaszához utazzunk, hogy adatokat gyűjtsünk a helyi halfaunáról. A projektet Attila román kollégákkal végezte közösen akik a kolozsvári állatorvos-tudományi egyetemről és a nagyváradi egyetemről érkeztek. Az adat gyűjtés célja az volt, hogy az itt lévő védett értékek bemutatásával meg lehessen akadályozni egy tervezett vízerőmű megépítését.
A halakat elektromos halászgéppel fogtuk, ami nem okoz nekik maradandó károsodást. Az egyedeket lemértük majd azonnal elengedtük. Négy fajjal találkoztunk a sebes pisztránggal, fürge cselével,botos kölöntével és a ,,halak királynőjével” a pénzes pérrel. Mohapárnákban gazdag aj növényzetű, fenyőerdőkben sétáltunk, a fák ágairól szakállzuzmók lógtak, kristálytiszta, gyors folyású vízben gázoltunk.
Képek: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2553037331423814&type=3
Köszönetnyilvánítás:
Szeretnék köszönetet mondani, hogy lehetővé tették az utazásomat, támogattak, tanácsokkal láttak el, élményekkel gazdagítottak, befogadtak az otthonukba: Dósa Leventének, Erős Nándornak és családjának, Dénes Annának és családjának, Kovács Istvánnak, Kiss Rékának, Nagy Attilának, a chituci madárgyűrűző tábor csapatának, Osváth Gergelynek, Pál Miklósnak, Nagy András Attilának, Kastal Ágnesnek, a Milvus Csoport egyesületnek, a Pro Szent Anna egyesületnek, "Elveszett Világ" Természetvédelmi Egyesületnek.
Valamint köszönöm a támogatást és segítséget: a családomnak: édesanyámnak, testvéreimnek, és nagyszüleimnek, Dr. Hartel Tibornak, Dr. Bán Miklósnak, Dr. Vági Balázsnak, Illyés Magdának.